Piramis építésének titka

Székely Csaba

Valóban rejtély a piramis építésének módja?

Nem vagyok sem történész, sem Egyiptológus. „Csak” olyan ember vagyok, aki tiszteletben tartom mások tudását, így a többnyire elméleti, de igen magasan képzettekét, és ugyan így tisztelem a fizikai munkát mesterien végző szakemberek tudását. Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy a piramisok építéséről felállított elméletemet nyilvánosságra hozom. Átfogalmaztam.

Íme:

Tanulmányoztam az eddigi elméleteket, és arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon távol állnak a hétköznapi gyakorlattól. Egy nagyszerű ember tanított meg így gondolkozni. „Mielőtt bármit tennél, ismerkedj a kővel, vizsgáld a formáját, koncentrálj a feladatra, ha kell, járd körbe újra, és újra, és hamar rájössz te is, hogy, hogyan tudod irányítottan elmozdítani….” Mondta Meloccó Miklós.

Így tettem akkor, amikor a csodálatos piramisok építésén gondolkodtam. A józan paraszti ész sokszor többet segít, mint a tudományos elmélkedés.

A munka, és a munkás tisztelete a kulcsa, a legtöbb, rejtélyként kezelt probléma megoldásának.

- Miért építettek volna rámpát?

Ennél a megoldásnál figyelembe kell venni, hogy több, mint napi 300 db kőtömböt, tehát 10 órai munka esetén, mintegy 30 db-ot kell óránként a helyére rakni. Ehhez a rámpa teljes hosszában folyamatos, mintegy konvoj kellett, hogy vontassák felfelé a több tonnás köveket. Az egyes darabok szintre érésekor azonban gyakran meg kell állni a sornak, míg megfelelően a helyére illesztik a soron következő tömböt. Ez felmenetben szinte lehetetlenné teszi az újra-elindulást! Nem is beszélve az esetleges vontató kötél szakadásától, akár egyetlen ember hibájából elindulhatott a „dominó effektus.

Másik kérdés: Miért épp a piramis építése rejtély? Azt megelőzően is építettek monumentális, ma is álló épületeket, ahol szintén a kőtömböket emelni kellett, akár több emelet magasságba.

Sajnos egy olyan szűk területen próbált meg mindenki megoldást keresni, melyből kiszorult a kitermelés során már egyébként is alkalmazott módszer, mely a további munkák során is alapmegoldást jelenthet. Ne becsüljük le az ókor embereit, hogy bár csodás épületeket hoztak létre, de arra ne lettek volna képesek, hogy egy már ismert munka módszert tovább fejlesszenek.

Több, igen fontos tény nem lett figyelembe véve. Ma már a tudomány bebizonyította, hogy az éghajlatváltozás történelmi események kulcskérdése volt. Az ősi inka városok elnéptelenedésének oka sokáig rejtély volt, mígnem igazolást nyert, hogy az éghajlat drasztikusan megváltozott, a szárazság volt az, mely miatt a mezőgazdasági termelés lehetetlenné vált, így az embereknek el kellett hagyniuk a területet. A római birodalom kisázsiai hódítása során, egy, ma sivatagos területen álló város (Masada) elfoglalásakor hatalmas (több emeletes) fából épült ostromgépet készített, melyhez óriási mennyiségű, és kiváló minőségű fára volt szükség. A mai éghajlaton azonban több száz km-es körzetben gyakorlatilag egyetlen fa sem található, így, mint rejtélyt kezelték a tudósok, hogy honnan szállították a fát, és hogy egyáltalán megérte-e, a várható győzelem, a befektetett óriási költséget.

Ismét az időjárást modellezték le, és bebizonyosodott, hogy a vizsgált történelmi esemény idején, a területen mediterrán éghajlat uralkodott, és bőven rendelkezésre állt az építéshez szükséges nyersanyag. Tehát a piramisok építésének vizsgálatakor sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az adott korban milyen időjárás uralkodott Egyiptomban.

Különböző emelőkhöz szükséges faanyag felhasználásának elvetésére az az indok, hogy faanyagban szegény volt Egyiptom, és annak beszerzése megengedhetetlen nagyságú költséget jelentett volna. Mint ha ez „szentírás” lenne, minden további elemzés nélkül, az egész világ e témát kutatói azonnal tényként fogadták el.

E magyarázat azonban sántít, ha az építkezés célját, és magát az építtető személyét nézzük.

A piramis csaknem húsz éven keresztül, folyamatosan épült úgy, hogy több ezer munkás dolgozott azon. Ez önmagában már óriási költséget jelent, de ez soha nem lehetett probléma, mert magának az „Élő Istennek” készült. Így nem fogadható el az-az érv sem, hogy, túl drága volt a faanyag.

Azért is sántít ez, mert a kőtömbök szállításához, akár külső, akár belső rámpában gondolkodunk, mindenképpen szükséges volt, a vontatás teljes hosszában egy „Fából készült-pálya” elkészítése, mely hosszában párhozamosan, legalább 4 db lefektetett fél-gerendából (hogy a hatalmas súly miatt minél nagyobb felületen feküdjön föl, és ne süllyedjen a homokba), melyekre merőlegesen rögzített gömb alakú gerendák kerültek.

Ezt a rámpa teljes hosszában el kellett volna készíteni, egyenes szálú első osztályú faanyagból. Ráadásul a vontatás során keletkezett kopás miatt, rendszeresen cserélni kellett volna a felső gerendákat.

Ez azért is lett volna elengedhetetlen, mert az óriási súly emberi vontatásához, meg kellett támasztaniuk a lábukat a munkásoknak, mert e nélkül a vontatás akár homokon, akár kövön (a belső rámpa elmélete esetén), lehetetlen. Próbálja meg bárki, hogy homokon akár kerekeken guruló eszközt ami elég súlyos, mozdítson meg. Belesüpped mindkét lába, és a súly nem fog megmozdulni.

Hány ezer szál, egyenes gerenda kellett volna, hogy az elmélet igaz legyen?

A fából készült p(3):

Meggyőződésem, hogy meg volt a megfelelő mennyiségű, és minőségű fa az építéshez, amit azonban nem több ezer méter hosszú útpálya készítéséhez használtak, ahol iszonyúan igénybevett, és rövid idő (akár 3-4 év) elteltével munkaképtelenné váltak azok, akik e terhet vontatták nap mint nap10-12 órán keresztül. Ez az, amit nem engedhetett meg magának a Fáraó, sem pedig Egyiptom.

Ismétlem, ahhoz, hogy a 2,5 millió darab kőtömbből álló Piramis 20 év alatt elkészüljön, óránként legalább 30 darabot kellett a helyére illeszteni !

Nem lenne szabad kizárólag elméletekben gondolkodni. Az emberiség, a történelme során bebizonyította, hogy mindig a gyakorlatban talált újabb, könnyebb megoldást az elvégzendő feladat folytatására.

Ennek ALAPJÁN gondoltam végig magam is a kövek kitermelésétől kezdve a szállítás és építés folyamatát.

A kitermelt követ, akár szállítószánra helyezéséhez, akár csak a helyéről történő elmozdításához valamiféle módszert kellett találni.

Márpedig a követ, legyen az akár több tonnás, már a piramisok előtt is mozgatták, használták építésre.

Gyakorlatban is bebizonyítható, hogy a teóriám helyes, és hogy képesek voltak Egyiptom ókori szakemberei ennek felismerésére.

Tehát kezdjük az elején.

Azt már tudjuk, hogy a megfelelő méretű követ egy darabban nagyolták ki a kitermelés helyszínén, majd azt kész méretre faragták. Itt már meg is kell álljunk, mert a tömböt az eredeti helyéről el kell mozdítani, és ha csak néhány méterre is, de odébb kell vinni. A kimozdításhoz több évszázados módszert alkalmaztak:

A kész kőtömböt a piramishoz kellett szállítani.

Az-az, vagy szállítóeszközre kellett felhelyezni, vagy a farönkökből kialakított szállítási útra kellett juttatni. Mindkettőre van egyszerű megoldás, melynek szintén több évszázados gyakorlati múltja kellett hogy legyen.

A kőtömböket faékekkel emelték meg (1), hogy az emelőrudak aláférjenek. A tömb nagyságától, súlyától függően 2-4 db emelőrúddal megemelték, a szánt alá tolták, majd a szánra helyezték 

                            (2).     

A helyszínre érve, adódik a mintegy kétezer éves kérdés: innen hogyan tovább?

A szállító szán (4):       

Kialakításánál figyelembe vették, hogy a szánról a követ le is kell venni, melynek legegyszerűbb módja, ha guruló rudakat használnak. Hogy a kő, a szállítás során ne mozduljon meg, elöl 2, és hátul 2 réz csap furatba helyezésével rögzítették a guruló gerendákat.

A felső kis ábrán (5) látható hogy a vontatókötelet a szán elején rögzítették, majd átvezették a kőtömbön, és alul húzták előre. Így a vontatás során a kötél leszorítja a követ a szánhoz, és együtt mozog vele.

Hogy is jutott el az emberiség a mai technikai szintjére?

Akár földművelést, akár szerszámkészítést vagy bármely, az életfeltételeket biztosító, életminőséget javító feladatokról volt szó, mindig az adott munka során, annak egyszerűsítésén gondolkodott az Ember. Így talált fel dolgokat, talált ki újabb és jobb módszereket, így fejlődött a technika.

Aki napokig, végez egy bizonyos munkát, akkor törvényszerű, hogy elkezd annak egyszerűsítésén gondolkodni, főleg ha nem egy merőben új módszert kell kitalálni, hanem egy, már gyakorlott technikát kell egy következő munkafázisnál alkalmazni.

Miért kellene irtózatos mennyiségű homokból utat építeni?

Ha az első sor követ lerakták, a feladat nem a magasabb út építése, hanem a kőtömb felhelyezése az első szintre.

Itt érkeztünk el arra a pontra, amikor azt kell mondani, hogy az ókor emberében ez nem okozott dilemmát, és feltételezhető, hogy a maga természetessége, és egyszerűsége miatt sem tulajdonítottak ennek olyan jelentőséget, hogy kőbe vésve, vagy papiruszon megjelenítsék.

Ahogy a kitermelés során a tömböt kimozdították a helyéről, ahogy szállító-szánra, vagy a gerenda útra helyezték, úgy, ugyan ennek a módszernek a továbbgondolásával lehet egy szinttel feljebb helyezni a kőtömböt. És ha lehet a második sort építeni, akkor annak csaknem teljes befejezése után, vagy már jóval előbb is, a leg-optimálisabb hely megválasztásával kezdhető a harmadik, majd a negyedik, és a további szintek építése.

                                     

Így lehetővé válik a csúcs elhelyezését követően, fokozatosan, föntről lefelé haladva befejezni a szinteket, végül magát a piramist.

Tehát minden szinten kellett egy emelő. Az egyes szinteken annyi helyet kellett biztosítani, hogy elférjen a szerkezet, és az azt működtető csapat. A szánról, az első rögzítő csapok kivételét követően a guruló rudakon áttolták a vele egy síkban lévő emelőre a kőtömböt, ahol szintén réz csapokkal rögzítették a szélső rudakat. Szintre emelték, a csapokat kivették, és a guruló rudakon letolták az emelőről. A kövek egyre magasabb szintre történő feljuttatása úgy történt, hogy azokat emelőről-emelőre helyezve érték el az aktuális szintet.

Feltehető a kérdés, hogy miért nincs sehol sem feljegyzés, sem rajz ezekről? Meggyőződésem, hogy az emelő ilyen alkalmazása évszázadokkal megelőzte az első piramis építését, ezért nem egy általánosan ismert, hétköznapi módszert jelenítettek meg, hanem a munka hatalmasságát jelképező mozzanatokra helyezték a hangsúlyt, a kőtömbök iszonyú erőt igénylő vontatását jelenítették meg.

Tisztelettel adózom e nagyszerű munkásoknak, és azoknak a tudósoknak, akik népük, nemzetük iránti tiszteletből vetnek el minden olyan módszert, melyek földön-kívüli, és egyéb, nem emberi kézre utaló elméletet jelentettek meg!

Székely Csaba

H - 3300 Eger, Törvényház u. 1.

e-mail: cs.szekely@gmail.com

mobil: 0036-20-991 2612   0036-30-298 6896

Szerzői jogvédelem alatt