néhány munkám

A motorom egyszer el is készül....talán

Ez a torzó sok vitát gerjesztett

Hogy soha ne feledjük kik vagyunk !

Pátyon ad helyet családi és baráti összejöveteleknek

Miután lefedtem, az-az fölé építettem a hántolt-csiszolt akácból és fazsindellyel fedett szaletlit, már az időjárás sem lehet akadálya a buliknak

Ezt a kemencét Pesterzsébeten készítettem

Szent Orbánt Pátynak faragtam

Piramis építésének titka

Székely Csaba

Valóban rejtély a piramis építésének módja?

Nem vagyok sem történész, sem Egyiptológus. „Csak” olyan ember vagyok, aki tiszteletben tartom mások tudását, így a többnyire elméleti, de igen magasan képzettekét, és ugyan így tisztelem a fizikai munkát mesterien végző szakemberek tudását. Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy a piramisok építéséről felállított elméletemet nyilvánosságra hozom. Átfogalmaztam.

Íme:

Tanulmányoztam az eddigi elméleteket, és arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon távol állnak a hétköznapi gyakorlattól. Egy nagyszerű ember tanított meg így gondolkozni. „Mielőtt bármit tennél, ismerkedj a kővel, vizsgáld a formáját, koncentrálj a feladatra, ha kell, járd körbe újra, és újra, és hamar rájössz te is, hogy, hogyan tudod irányítottan elmozdítani….” Mondta Meloccó Miklós.

Így tettem akkor, amikor a csodálatos piramisok építésén gondolkodtam. A józan paraszti ész sokszor többet segít, mint a tudományos elmélkedés.

A munka, és a munkás tisztelete a kulcsa, a legtöbb, rejtélyként kezelt probléma megoldásának.

- Miért építettek volna rámpát?

Ennél a megoldásnál figyelembe kell venni, hogy több, mint napi 300 db kőtömböt, tehát 10 órai munka esetén, mintegy 30 db-ot kell óránként a helyére rakni. Ehhez a rámpa teljes hosszában folyamatos, mintegy konvoj kellett, hogy vontassák felfelé a több tonnás köveket. Az egyes darabok szintre érésekor azonban gyakran meg kell állni a sornak, míg megfelelően a helyére illesztik a soron következő tömböt. Ez felmenetben szinte lehetetlenné teszi az újra-elindulást! Nem is beszélve az esetleges vontató kötél szakadásától, akár egyetlen ember hibájából elindulhatott a „dominó effektus.

Másik kérdés: Miért épp a piramis építése rejtély? Azt megelőzően is építettek monumentális, ma is álló épületeket, ahol szintén a kőtömböket emelni kellett, akár több emelet magasságba.

Sajnos egy olyan szűk területen próbált meg mindenki megoldást keresni, melyből kiszorult a kitermelés során már egyébként is alkalmazott módszer, mely a további munkák során is alapmegoldást jelenthet. Ne becsüljük le az ókor embereit, hogy bár csodás épületeket hoztak létre, de arra ne lettek volna képesek, hogy egy már ismert munka módszert tovább fejlesszenek.

Több, igen fontos tény nem lett figyelembe véve. Ma már a tudomány bebizonyította, hogy az éghajlatváltozás történelmi események kulcskérdése volt. Az ősi inka városok elnéptelenedésének oka sokáig rejtély volt, mígnem igazolást nyert, hogy az éghajlat drasztikusan megváltozott, a szárazság volt az, mely miatt a mezőgazdasági termelés lehetetlenné vált, így az embereknek el kellett hagyniuk a területet. A római birodalom kisázsiai hódítása során, egy, ma sivatagos területen álló város (Masada) elfoglalásakor hatalmas (több emeletes) fából épült ostromgépet készített, melyhez óriási mennyiségű, és kiváló minőségű fára volt szükség. A mai éghajlaton azonban több száz km-es körzetben gyakorlatilag egyetlen fa sem található, így, mint rejtélyt kezelték a tudósok, hogy honnan szállították a fát, és hogy egyáltalán megérte-e, a várható győzelem, a befektetett óriási költséget.

Ismét az időjárást modellezték le, és bebizonyosodott, hogy a vizsgált történelmi esemény idején, a területen mediterrán éghajlat uralkodott, és bőven rendelkezésre állt az építéshez szükséges nyersanyag. Tehát a piramisok építésének vizsgálatakor sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az adott korban milyen időjárás uralkodott Egyiptomban.

Különböző emelőkhöz szükséges faanyag felhasználásának elvetésére az az indok, hogy faanyagban szegény volt Egyiptom, és annak beszerzése megengedhetetlen nagyságú költséget jelentett volna. Mint ha ez „szentírás” lenne, minden további elemzés nélkül, az egész világ e témát kutatói azonnal tényként fogadták el.

E magyarázat azonban sántít, ha az építkezés célját, és magát az építtető személyét nézzük.

A piramis csaknem húsz éven keresztül, folyamatosan épült úgy, hogy több ezer munkás dolgozott azon. Ez önmagában már óriási költséget jelent, de ez soha nem lehetett probléma, mert magának az „Élő Istennek” készült. Így nem fogadható el az-az érv sem, hogy, túl drága volt a faanyag.

Azért is sántít ez, mert a kőtömbök szállításához, akár külső, akár belső rámpában gondolkodunk, mindenképpen szükséges volt, a vontatás teljes hosszában egy „Fából készült-pálya” elkészítése, mely hosszában párhozamosan, legalább 4 db lefektetett fél-gerendából (hogy a hatalmas súly miatt minél nagyobb felületen feküdjön föl, és ne süllyedjen a homokba), melyekre merőlegesen rögzített gömb alakú gerendák kerültek.

Ezt a rámpa teljes hosszában el kellett volna készíteni, egyenes szálú első osztályú faanyagból. Ráadásul a vontatás során keletkezett kopás miatt, rendszeresen cserélni kellett volna a felső gerendákat.

Ez azért is lett volna elengedhetetlen, mert az óriási súly emberi vontatásához, meg kellett támasztaniuk a lábukat a munkásoknak, mert e nélkül a vontatás akár homokon, akár kövön (a belső rámpa elmélete esetén), lehetetlen. Próbálja meg bárki, hogy homokon akár kerekeken guruló eszközt ami elég súlyos, mozdítson meg. Belesüpped mindkét lába, és a súly nem fog megmozdulni.

Hány ezer szál, egyenes gerenda kellett volna, hogy az elmélet igaz legyen?

A fából készült p(3):

Meggyőződésem, hogy meg volt a megfelelő mennyiségű, és minőségű fa az építéshez, amit azonban nem több ezer méter hosszú útpálya készítéséhez használtak, ahol iszonyúan igénybevett, és rövid idő (akár 3-4 év) elteltével munkaképtelenné váltak azok, akik e terhet vontatták nap mint nap10-12 órán keresztül. Ez az, amit nem engedhetett meg magának a Fáraó, sem pedig Egyiptom.

Ismétlem, ahhoz, hogy a 2,5 millió darab kőtömbből álló Piramis 20 év alatt elkészüljön, óránként legalább 30 darabot kellett a helyére illeszteni !

Nem lenne szabad kizárólag elméletekben gondolkodni. Az emberiség, a történelme során bebizonyította, hogy mindig a gyakorlatban talált újabb, könnyebb megoldást az elvégzendő feladat folytatására.

Ennek ALAPJÁN gondoltam végig magam is a kövek kitermelésétől kezdve a szállítás és építés folyamatát.

A kitermelt követ, akár szállítószánra helyezéséhez, akár csak a helyéről történő elmozdításához valamiféle módszert kellett találni.

Márpedig a követ, legyen az akár több tonnás, már a piramisok előtt is mozgatták, használták építésre.

Gyakorlatban is bebizonyítható, hogy a teóriám helyes, és hogy képesek voltak Egyiptom ókori szakemberei ennek felismerésére.

Tehát kezdjük az elején.

Azt már tudjuk, hogy a megfelelő méretű követ egy darabban nagyolták ki a kitermelés helyszínén, majd azt kész méretre faragták. Itt már meg is kell álljunk, mert a tömböt az eredeti helyéről el kell mozdítani, és ha csak néhány méterre is, de odébb kell vinni. A kimozdításhoz több évszázados módszert alkalmaztak:

A kész kőtömböt a piramishoz kellett szállítani.

Az-az, vagy szállítóeszközre kellett felhelyezni, vagy a farönkökből kialakított szállítási útra kellett juttatni. Mindkettőre van egyszerű megoldás, melynek szintén több évszázados gyakorlati múltja kellett hogy legyen.

A kőtömböket faékekkel emelték meg (1), hogy az emelőrudak aláférjenek. A tömb nagyságától, súlyától függően 2-4 db emelőrúddal megemelték, a szánt alá tolták, majd a szánra helyezték 

                            (2).     

A helyszínre érve, adódik a mintegy kétezer éves kérdés: innen hogyan tovább?

A szállító szán (4):       

Kialakításánál figyelembe vették, hogy a szánról a követ le is kell venni, melynek legegyszerűbb módja, ha guruló rudakat használnak. Hogy a kő, a szállítás során ne mozduljon meg, elöl 2, és hátul 2 réz csap furatba helyezésével rögzítették a guruló gerendákat.

A felső kis ábrán (5) látható hogy a vontatókötelet a szán elején rögzítették, majd átvezették a kőtömbön, és alul húzták előre. Így a vontatás során a kötél leszorítja a követ a szánhoz, és együtt mozog vele.

Hogy is jutott el az emberiség a mai technikai szintjére?

Akár földművelést, akár szerszámkészítést vagy bármely, az életfeltételeket biztosító, életminőséget javító feladatokról volt szó, mindig az adott munka során, annak egyszerűsítésén gondolkodott az Ember. Így talált fel dolgokat, talált ki újabb és jobb módszereket, így fejlődött a technika.

Aki napokig, végez egy bizonyos munkát, akkor törvényszerű, hogy elkezd annak egyszerűsítésén gondolkodni, főleg ha nem egy merőben új módszert kell kitalálni, hanem egy, már gyakorlott technikát kell egy következő munkafázisnál alkalmazni.

Miért kellene irtózatos mennyiségű homokból utat építeni?

Ha az első sor követ lerakták, a feladat nem a magasabb út építése, hanem a kőtömb felhelyezése az első szintre.

Itt érkeztünk el arra a pontra, amikor azt kell mondani, hogy az ókor emberében ez nem okozott dilemmát, és feltételezhető, hogy a maga természetessége, és egyszerűsége miatt sem tulajdonítottak ennek olyan jelentőséget, hogy kőbe vésve, vagy papiruszon megjelenítsék.

Ahogy a kitermelés során a tömböt kimozdították a helyéről, ahogy szállító-szánra, vagy a gerenda útra helyezték, úgy, ugyan ennek a módszernek a továbbgondolásával lehet egy szinttel feljebb helyezni a kőtömböt. És ha lehet a második sort építeni, akkor annak csaknem teljes befejezése után, vagy már jóval előbb is, a leg-optimálisabb hely megválasztásával kezdhető a harmadik, majd a negyedik, és a további szintek építése.

                                     

Így lehetővé válik a csúcs elhelyezését követően, fokozatosan, föntről lefelé haladva befejezni a szinteket, végül magát a piramist.

Tehát minden szinten kellett egy emelő. Az egyes szinteken annyi helyet kellett biztosítani, hogy elférjen a szerkezet, és az azt működtető csapat. A szánról, az első rögzítő csapok kivételét követően a guruló rudakon áttolták a vele egy síkban lévő emelőre a kőtömböt, ahol szintén réz csapokkal rögzítették a szélső rudakat. Szintre emelték, a csapokat kivették, és a guruló rudakon letolták az emelőről. A kövek egyre magasabb szintre történő feljuttatása úgy történt, hogy azokat emelőről-emelőre helyezve érték el az aktuális szintet.

Feltehető a kérdés, hogy miért nincs sehol sem feljegyzés, sem rajz ezekről? Meggyőződésem, hogy az emelő ilyen alkalmazása évszázadokkal megelőzte az első piramis építését, ezért nem egy általánosan ismert, hétköznapi módszert jelenítettek meg, hanem a munka hatalmasságát jelképező mozzanatokra helyezték a hangsúlyt, a kőtömbök iszonyú erőt igénylő vontatását jelenítették meg.

Tisztelettel adózom e nagyszerű munkásoknak, és azoknak a tudósoknak, akik népük, nemzetük iránti tiszteletből vetnek el minden olyan módszert, melyek földön-kívüli, és egyéb, nem emberi kézre utaló elméletet jelentettek meg!

Székely Csaba

H - 3300 Eger, Törvényház u. 1.

e-mail: cs.szekely@gmail.com

mobil: 0036-20-991 2612   0036-30-298 6896

Szerzői jogvédelem alatt

Szép házat, szebb Hazát !

                                                 Szép házat, szebb Hazát !


                  Építészeti hagyományaink felelevenítése és  alkalmazása a gyakorlatban

A Vidék öröksége = generációk életműve

Program a Magyarországi Nemzetiségek, a Kisebbségek, a Népcsoportok,  kulturális, gazdasági és politikai támogatásáról

Program az otthon-teremtésről,

- a szak-, és mestermunka megbecsüléséről

- az identitásról

- egy színesebb, jellegzetesebb Magyarországról

„…Más hazában híven őrzik mindazt ami nemzeti…” írta Petőfi a Magyar Nemzet c. versében azon keseregve, hogy mi Magyarok, természetesen ezalatt a nemzetiségek közösségét értve, ismeretlen okok miatt, majdhogy-nem szégyelljük nemzeti hagyományainkat. A 24. órában vagyunk, hogy pótoljuk (Petőfi idejében is élő problémát) e másfél évszázados lemaradásunkat.

Az alább ismertetett program, az évszázadok viharát átvészelő, hagyományaikra büszke nemzetségek, népcsoportok, nemzetiségek megbecsülését, követendő példaként tűzte ki.

„Szép házat, szebb Hazát”! mottóval országos, az építőipari hagyományok felelevenítését, és egyes elemeinek újra alkalmazását célzó program indítását kezdeményezem. A program célját, és fontosságát az alábbiakban foglalom össze:

Az ezredforduló éveinek gazdasági fellendülése jóvoltából, a családi házas építkezések soha nem látott módon, és számban indultak meg. Bármerre járunk az országban, mindenhol új, és épülő családi házakkal, lakóparkokkal találkozunk. Nincs is ezzel semmi baj, ha csak a mennyiséget nézzük. A minőség, az már más kérdés! Kevés kivétellel, sajnos egyáltalán nem alkalmazzuk a több évszázados, és igen gazdag építészeti jegyeinket!

Vannak jellegzetességek, mint például a „Kanadai ház, vagy az amerikai, vagy a mediterrán stílus, a Német és Osztrák irányzat, de nincs, vagy csak elvétve találunk Magyar, vagy a Kárpát-medencében honos népcsoportokra jellemző épületet! Vannak hatalmas, ízléses, de inkább más kultúrákra jellemző családi házak (pl. „mediterrán, amerikai, kanadai…). A horvátok, az osztrákok vagy a németeket tekintve, az új építkezéseik legalább 70%-ában megtalálhatók a nemzeti építészeti hagyományok, természetesen az építtetõk pénztárcájától függetlenül. Nem beszélve az Amerikában még mindig igen kedvelt Viktoriánus irányzat alkalmazásáról, és folytathatnám a felsorolást. Egy biztos, hogy ezen országok büszkén hirdetik nemzeti hagyományaikat..

Az iménti, a teljesség igénye nélküli felsorolásnak koránt sincs vége

Ha megnézzük épületeinket (kivéve a 45 elõtt épülteket) szépek, rendezettek, de jellegtelenek, természetesen itt is nagy tisztelet a kivételnek.

Már eljutottunk oda, hogy azt mondjuk: „ez igen, szép rendezett…”, de ez nem elég! Attól hogy rendezett házunk, attól még lehet jellegtelen. A rendezettség nem egyenlő a szépséggel! A formai gazdagság, változatosság, nem pótolja a Nemzeti/nemzetiségi jegyeket. A XIX. Század első negyedében jelentkező polgári építkezés, vagy a népi hagyományok alkalmazásával hihetetlenül színesíthetjük házainkat, utcáinkat, településünket, egyszóval hazánkat.

Ez adta az ötletet, melyet nagyvonalakban vázoltam barátaimnak. hogy a jellegtelen épületeket felöltöztessük, díszítsük a magyarság (természetesen itt a nemzetiségekre is gondolunk) építészeti hagyományainak felhasználásával. Hiszen nincs még egy olyan, hagyományokban gazdag nemzet, mint a Magyar! Malonyai Dezső, Domanovszky György, Kós Károly, Balassa Iván, Szentimrei Judit, Molnár V. József, és a többi, itt fel nem sorolt kiváló néprajzgyűjtőnk munkái alapján, házainkat gazdagíthatjuk ácsolt tornáccal, épített árkádozással, előtető (kieresztés) megfelelő elhelyezésével, homlokzat díszítőfestésével, faragott oromzattal, ablak körüli díszítéssel, kerítésünk, kis és nagykapunk jellegének megváltoztatásával, sötétítő spaletta vagy zsalugáter alkalmazásával, faragott oromdeszkázattal….stb. Mindezt úgy, hogy javítsunk házunk megjelenésének „kedvességén”, megmaradva az ízlésesség határain belül. Nagyon vigyázva arra, hogy a motívumok alkalmazása során ne essünk túlzásokba, óvakodjunk a zsúfolástól, ne keveredjenek a stílusok (pl. a palóc jegyek nem keverhetők a torockói díszítéssel…stb.), de gyermekeink szépérzékében e jegyek, mint követendő stílus, jelenjenek meg. Úgy gondoljuk, hogy polgári társadalmat nem csak politikailag kell építeni, hanem a szó legszorosabb értelmében építeni kell. Környezetünket jellegzetessé, hagyományainkat büszkén viselve és hirdetve kell kialakítanunk! A különbözőség, a másság teszi környezetünket széppé, változatossá, egyedivé.

Célunk:

hogy az ország valamennyi településének önkormányzata, a helyi építési szabályzatának kialakítása során, a néprajzi tájegységre jellemző építészeti hagyományok alkalmazását a településen legalább 60%-os dominálásban határozza meg.

Hogy az építõipari „tömegtermelésbe” kényszeredett, egyébként tehetséges mesteremberek, kisvállalkozók, akik a közép és nagyvállalkozások mellett nem tudnak érvényesülni, a program segítségével alkotó, és megélhetést biztosító munkához jussanak

Hogy, úgy a magyar, mint a külföldi turisták, utazásaik során egy színes, jellegében különbözõ, de hagyományait büszkén ápoló és viselõ országot ismerjenek meg

Szeretnénk, ha nemcsak a közigazgatási határokat, de a néprajzi tájegységeket is jeleznénk az utazók felé

Épületeinken a hagyományos jegyek megjelenése növeli a bentlakók identitását!

Összefoglalva: A program két fõ alkotó-elembõl áll:

- az elsõ a meglévõ épületek néprajzilag dokumentált motívumokkal történõ

„felöltöztetése- átalakítása

- a második, a nemzeti építészeti hagyományaink alkalmazása az új építkezésekben.

Természetesen mindezt, nem egyéni elképzelések, kitalációk, hanem néprajz-gyűjtõink által dokumentált leírások-, rajzok és fényképek alapján.

Portáink többé-kevésbé rendezettek. A lakóparkokat járva, azonban tapasztalhatjuk, hogy kevés kivétellel, a külföldi stílusok sokasága dominál szinte mindenhol!

Mi nem ezt akarjuk!


A programot nem valaminek a tagadására, nem a meglévő épületek bírálatára hoztuk létre. A jellegtelen épületek pellengérre álltása, ellenkezik erkölcsi hitvallásunkkal, ezért erre utaló fényképek, rajzok bemutatását mellőztük.

Fontos leszögezni, hogy nem XIII-XIX. századi minta utáni parasztházak építését szorgalmazzuk! Hangsúlyozni kell, hogy a hagyományos formák, díszítő motívumok tudatos alkalmazását tűztük ki legfőbb célunknak.
Az épülő családi házak többsége drága, de nem értékes! Az értéket nem a beépítésre kerülő anyagok, nem a kifizetett munka díja jelenti, hanem az, hogy a felépült otthonnak van-e lelke? Van e kedvessége? Vagy csak úgy, a helyén van minden.
Ez egy családi otthonépítő program! Arra hivatott, hogy összefogja, az egyedi, és nagyszerű kezdeményezéseket, legyen az építész, vállalkozó, vagy építtető. Példát, irányt, és igényt mutasson az önkormányzatoknak.
Ennek érdekében egy eszmét, egy szellemiséget szolgál. Így egy program alá gyűjti az építőipari egyéni-, és kisvállalkozókat, építészeket, néprajzgyűjtőket, ipar-, és népművészeket, kertépítőket,és továbbítja feléjük a lakosság részéről beérkező igényeket.
A program az építtetőknek nem jelent többletköltséget, és a vállalkozások együttműködése szintén díjmentes!
Mit nyújt a program a lakosságnak?
- Államilag ellenőrzött, és garantált kivitelezést, minőségi építőanyag-felhasználást !
Feldolgozzuk a nemzet, néprajzi tájegységeire jellemző, ma is alkalmazható építőipari stílusait, motívumait.
Az építtető választhat (a Helyi Építési Szabályzat figyelembevételével), hogy az építendő, vagy felújítandó házon a nemzetiségére jellemző motívumok, vagy az építési cím szerinti, néprajzi tájegységre jellemző stílus legyen az irányadó. Az eredetiséget a programban résztvevő építészek, néprajzkutatók garantálják. történhet (mert csak így garantálható
A kivitelezést folyamatosan figyelemmel kíséri a helyi programiroda. Ellentétben az általános tévhittel, semmivel nem drágábbak ezen épületek, az eddigi un. hagyományos építkezéseknél. A költségvetés, az Építőipari Normagyűjtemény alapján készül. Leegyszerűsítve: a falazási, a vakolási, a tetőszerkezet kialakítási, a betonozási. …stb. munkálatoknak egységára van.

A kivitelezés befejeztével egy un. Műleírás készül, mely tartalmazza az alkalmazott stílust, és motívumokat, a munkálatokban részt vett személyek nevét, és tevékenységét.

A programiroda igénybevétele esetén vannak bizonyos megkötések:

Az építési tervek, a kivitelezés nyilvános. A terveken történő módosítás csak az iroda jóváhagyásával történhet (mert csak így garantálható részünkről az eredetiség, a teljes összhang)

A kivitelezés, egy, az "Épült a Szép házat, szebb Hazát! Program keretében" feliratú tábla elhelyezésével fejeződik be.


Mit nyújt a program az egyéni-, és kisvállalkozóknak:
- Elsõsorban munkát
- Építész segítséget
- Néprajzi ismereteket
- Széleskörű ismertséget
- Lakossági-, és szakmai elismerést
Néhány együttműködési feltétel:
- Az együttműködés díjmentes!
- A hatályos építõipari törvénytõl eltérõen 4 év minõségi garancia vállalása.
- Valós alkalmazottak és szakemberek foglalkoztatása.

- A kivitelezési szerzõdést a vállalkozó köti meg a megrendelõvel, a programiroda által rendszeresített vállalkozói szerzõdés alkalmazásával, melyet úgy állítunk össze, hogy az egyaránt szolgálja a vállalkozó, és a megrendelõ érdekeit.

- A kivitelezés során, úgy építészetileg, mint néprajzilag, a programiroda ellenőrzi, és figyelemmel kíséri a munkálatokat

- A vállalkozás neve, elérhetõsége, és a programban végzett, vagy folyamatban lévõ munkái nyilvánosak

A Szép házat, szebb Hazát! Program működésének vázlatos terve

A korrupció nagyon sok területen felütötte a fejét. Ennek kizárása egy, alapvetően a tisztességen alapuló program esetében elsőrendű feladat. Úgy vélem, hogy egy, a hierarchián alapuló ellenőrzési jog biztosításával elérhető, a jogtalan előnyhöz való jutás, a korrupció.

A program révén nem juthat senki gazdasági monopol helyzetbe !

Ezért a következő felépítést javaslom:

Minőségi és gazdasági felemelkedés céljából létrehozott program lehet akár 100 %-ban állami tulajdonú. Minisztériumi koordinálással irányított, régiós irodák felügyelete alatt kistérségi, ezek alatt települési programirodák működtetnék a rendszert.

A működés önfenntartó is lehet, amennyiben a tipikus építőanyagokat a programirodán keresztül rendelik meg a kivitelezők. Itt hivatkoznék azon előtárgyalásaimra, ahol különböző építőanyag gyártók arról tájékoztattak, miszerint egy országos hálózat esetén kiemelten magas kedvezményt tudnak biztosítani ( több esetben 15-25, volt hogy 30 % ), a kiskereskedelmi árból. Ez azt jelenti, hogy a kedvezmény 2/3-ad része biztosítja a program működését, a további 1/3-addal csökkenthető a lakosság felé a kivitelezés költsége (vagy a kedvezmény teljes egészében a programirodánál (államnál) marad, és további támogatásra fordítható).

A programban azon cégek, vállalkozások, egyéni vállalkozók vehetnek részt, akik a kivitelezésen szakmunkás-bizonyítvánnyal igazolt szakembereket foglalkoztatnak, vagy maguk is e képzettséggel rendelkeznek – kivéve természetesen az elengedhetetlen segédmunkásokat. Mindenki, aki a kivitelezésen aktív tevékenységével részt vesz, regisztráltatni kell a programirodában.

Aki silány minőségű munkájának, vagy bármely egyéb tevékenységének (ittas munkavégzés….stb) következtében a programból kizárták, vissza nem vehető.

Nemzeti, esetleg Uniós támogatási rendszer bevezetésével, biztosításával komoly gazdasági fellendülés érhető el, ha:

- A támogatást a lakosság kapja, a kivitelezés végszámlája alapján %-os arányban

- Egyre többen fogják a programot választani, ha az építtető állami garanciát kap a felhasznált anyagok minőségi osztályát illetően, és a munkavégzők önkéntesen vállalt egyetemleges felelőssége alapján állami garancia adható a kivitelezett épületre – kizárólag családi házra.

- A kedvezmény, a garancia, a támogatás megadásához, az új építésű családi ház tovább értékesítésének szabályozását részletesen is ki kell dolgozni.

A Szép házat, szebb Hazát ! program, ösztönző lehet, a nemzetért felelős munkaerő képzésben….

A program a társadalom különböző területeire komoly hatást gyakorolhat.

Segíthet annak az immár két évtizedes tévhitnek a felszámolására, mely szerint kizárólag az üzleti élet nyújt megfelelő minőségű megélhetést. Segít elismerni, és megbecsülni a kiemelkedő színvonalon művelt kétkezi szakmunkát, hiszen az építőiparban, esetünkben a családi ház kivitelezése során, gépesítéssel nem váltható le a kétkezi mestermunka.

Néhány példa, hogy mely területekre milyen pozitív változás várható:

Szakmai oktatás

A program állami szintű támogatása, párhuzamosan hangsúlyozza a szakmunkásképzés fontosságát, főleg ezen területen dolgozók megbecsülését. Az országot nem üzletemberek, hanem az Ő részvételükkel szakmunkások építik. Ennek deklarálása ismét kedvező színben tünteti föl a szakmák tanulásának fontosságát, az e munkát végzők magasabb szintű megélhetési biztonságát.

Fontosnak tartom megemlíteni, az egyes néprajzi területeken, az ott jellemző szakmai-néprajzi jellegzetességek kiemelt oktatását a szakmunkásképzés során.

De az általános ismereteket bővíteni kellene a hazánkban élő nemzetiségek motívumvilágának oktatásával.

A szabó, lakatos, asztalos, ács, kőműves, kárpitos, cipész, festő, kályhás…..és további szakmák oktatása tehető teljessé a nemzetünket színesítő nemzetiségek, népcsoportok motívumvilágának oktatásával. Az így szakmát szerzők sokkal képzettebbek lesznek, és csak a gyakorlat megszerzése választja el őket a valódi, a mesteri munkavégzéstől.

Foglalkoztatás

A mikro-, vagy kisvállalkozások megszűnéséről szinte kivétel nélkül a vállalkozás vezetése dönt, és ennek oka nem a szakmunkás, hanem bármely más körülmény. Ennek érdekében, ha a programirodák napi kapcsolatban állnak a területi Munkaügyi hivatalokkal, úgy a munkanélkülivé vált szakemberek mielőbbi elhelyezkedésében aktív szerepet vállalnak.

Komoly építő és alkotómunkát, így megélhetést biztosít a néprajzot tanultak számára is.

Közteherviselés-munkahelyteremtés

Bár hivatalos statisztika nem áll rendelkezésre, de köztudott, hogy az un. „fekete-munka”, az építőipar területén a legnagyobb. Egy, a valóságból merített példával szemléltetve, amit szinte minden családi házat építtető is igazolhat:

Egy családi ház kivitelezése során általában 5-7 (a példában 7 főt említek) fő folytat folyamatosan, a hagyományos építőipari tevékenységet (kőműves-ács-burkoló-festő….)túlnyomó részt, maga a vállalkozó, esetleg még egy személy van hivatalosan foglalkoztatva. Ez azt jelenti, hogy 4-5 személy kifizetése um. Zsebből-zsebbe történik, mely

összeg után 0 ft adóbevételhez jut az állam. (ennek oka is köztudott, de ennek tárgyalása nem e program feladata). A program, az embert helyezi előtérbe, így a programba bejelentkező vállalkozások is bizonyítvánnyal igazolt szakemberek révén végzik a kivitelezést, ezzel folyamatosan ellenőrizhető, hogy kizárólag szakemberek végeznek szakmunkát, melyet a programirodák folyamatosan ellenőriznek.

Köztudott az is, hogy a helyi, „kisebb” építőipari munkákat a lakosság nem hivatalosan, és nem számla ellenében rendeli meg. Ha azonban a megrendelőt a számla végösszegének pl. 10-15 %-ának visszatérítésével támogatná az állam, úgy egy 20%-os adózási példával élve, az eddigi 0 Ft helyett, 5-10%-os adóbevételhez jut a költségvetés. Így érdekeltté téve a lakosságot a „legális” munka megrendelésére, lassan munka nélkül maradnak az évek óta feketén dolgozók, illetve rákényszerülnek (lehetőséget kapnak) hogy akár többen összeállva céges formában, akár egyéni vállalkozásként tevékenykedjenek.

A fent említett rendszer bevezetése évi, akár több milliárdos többletbevételt jelenthetnek a költségvetésnek, a jelenlegi, évtizedek óta tartó állapothoz képest.

Az előzőekben leírtak természetesen komolyabb szakmai kidolgozást igényelnek. Én inkább csak néhány, az átlagember számára is érthető nyelvezetben megfogalmazott irányt kívántam megjelölni.

Erdélyi sajtóban a programról írták:

Háromszék, Erdélyi napilap - 2004. február 11.
Létkultúra: Szép házat, szebb szülõföldet! (Határhelyzetek)

Szép házat, szebb hazát! mottóval országos, hagyományõrzõ és -felelevenítõ program indítását kezdeményezte Székely Csaba a magyarországi Pátyról.

Nekünk errõl a "hazai fonnivalót" nem csak a magyarországi kezdeményezõ neve juttatja eszünkbe, hanem az, hogy a székely nevet megszégyenítõen micsoda székely és tágabb körben micsoda transzszilván építészeti értékeket herdálunk el! Éppen napjainkban, amikor a társadalom tehetõsebb rétege intenzív építkezésbe, régi házak átalakításába kezdett. Egyrészt. Másrészt az elszegényedett és véglegesen vagy csak idõlegesen eltávozottak, a kihalt családok háza-telke a szemünk láttára pusztul, az orrunk elõtt roggyan össze és korhad el "mi-tudatunkkal" együtt. És harmadrészt a térségünkben birtokot és hatalmat szerzõ betelepedettek, figyeljük meg, miként hozzák magukkal olykor programszerűen, akár egy kerítés képében is a saját jellegzetességeiket, a hagyományaikat.

Pedig szaktudásban, kiváló szépérzékkel megáldott és hagyománytisztelõ emberekben nincs hiány. Mérnökeink, technikusaink, de a legtöbb esetben õket is lekörözve az ácsok, kõfaragók, kõművesmesterek, asztalosok, fémművesek alkotásaikkal a nagyvilágot is erdélyi csodára járatják.

A pátyi Székely Csaba kezdeményezését felvezetõ jegyzetében — Szép házat, szebb hazát!, www.gondola.hu internetes portál, 2004. január 22. — egy, a kisborsonyói Tompa-kúriára emlékeztetõ udvarház grafikai rajza látható. Ez juttatja eszembe, hogy Sepsibesenyõn Sietse van der Laan hollandiai fríz kisebbséghez tartozó tulajdonos micsoda műgonddal építteti újra és állíttatja vissza a Forró-kúriát és ennek egykori környezetét is. Jó példákért nem kell az Óperencián túlra mennünk. Példaképp említhetjük a zágoni Mikes Kulturális Központ épületegyüttese régi varázsának visszaállítását — ez Fekete Czompó Márta és társainak szakmai kiválóságát dicséri —, még régebbre visszaugorva ez a szellem állíttatta vissza mintegy három évtizeddel ezelõtt a székelytamásfalvi Thuri-kúriát, Miklósváron a Kálnoky-udvarház nyerte vissza néhány éve régi ékességét. Teleken az építészeti műemlék jelleghez társuló örökbecsű történelmi műemlék, a romos állapotban lévõ Horváth-kúria vár olyan bérlõre, aki a bérleti díj terhére felújíttatja az épületet, és ennek olyan rendeltetést biztosít, amellyel a vidék szellemiségének ápolását, az egészség és a környezet védelmét szolgálja.

A Szép házat, szebb hazát program, ha lenne, aki felkarolja — és miért ne lenne? — nálunk, Erdélyben mondhatni szó szerint is értelmezhetõ. A népi építkezési jelleg megõrzésével kapcsolatosan: "a meglévõ épületek néprajzilag dokumentált motívumokkal történõ felöltöztetése-átalakítása, a nemzeti építészet hagyományainak alkalmazása az új építkezésekben". A program célját a kezdeményezõ a következõkben foglalta össze:

"Az elmúlt évek gazdasági fellendülése jóvoltából — Magyarországról van szó, S. L. — a családi házas építkezések soha nem látott módon és számban indultak meg. Bármerre járunk az országban, mindenhol új és épülõ családi házakkal, lakóparkokkal találkozunk. (…) Kevés kivétellel sajnos egyáltalán nem alkalmazzuk a több évszázados és igen gazdag építészeti jegyeinket!"

Ez ránk, erdélyiekre fokozottan érvényes. Lakóparkjaink még nincsenek, de a következõ megállapítás megdöbbentõen ránk szabott lenne, ha az itt elkülönített stíluselemeket nem kavarnák-korcsítanák mifelénk még jobban össze. "Vannak jellegzetességek, mint például a kanadai ház, vagy az amerikai, vagy a mediterrán stílus, a német és osztrák irányzat, de nincs magyar jelleg! A horvátoknál, az osztrákoknál vagy a németeknél új építkezéseik legalább 70 százalékában megtalálhatók a nemzeti építészeti hagyományok, természetesen az építtetõk pénztárcájától függetlenül. (…) ezek az országok büszkén hirdetik nemzeti hagyományaikat."

A program kezdeményezõje a gondola portál újságírójának kifejti, hogy az új épületek rendezettek lehetnek, de jellegtelenek — ami nem egyenlõ a szépséggel. A XIX. század elsõ negyedében jelentkezõ polgári építkezéssel vagy a népi hagyományok alkalmazásával hihetetlenül színesíthetjük a házainkat, utcákat, településeinket.

Székely Csaba egy építõ cégcsoport nevében jelentette be kezdeményezését, ehhez azonnal csatlakozott Csák Attila szobrászművész, aki a Nemzeti Színház négy szobrát faragta, Melocco Miklós szobrászművész szintén támogatja a kezdeményezést, felkarolta az ügyet Jankovics Marcell filmművész, Szalai Annamária médiapolitikus. A kezdeményezést országos méretűvé óhajtják terebélyesíteni. A székely népi faragóművészet monumentális alkotásai, a székely kapuk már a Kárpát-medencébõl is kilépve európai hódítóútjukra indultak. A II. János pápa által a lengyelhoni Ószandecben megáldott székely kapu gelencei faragómesterek munkája. A csernátoni faragóműhelyben a németországi testvértelepülés parkjának bejáratához faragtak székely kaput. A Szlovákia és Ukrajna országhatárával kettévágott település, Nagyszelmenc és Kisszelmenc "békecsináláskor" elmetszett utcájának kettétört állapotát háromszékiek — zabolaiak — faragta két fél székely kapu térplasztikai torzóként jeleníti meg. Faragott kopjafáink kárpát-medencei térhódítása még számottevõbb. Olyan műépítészekkel kellene büszkélkednünk, akikre Erdély legértékesebb műemlékegyütteseinek felújítását bízzák. (Benczédi Sándorra és társaira Segesvár óvárosát például.) Zakariás Attila Nyugat-Európában és az Egyesült Államok építtetõi számára is készít terveket.

Szó se róla, a székely kapuk és emlékkopják itthon is gyarapodnak. Miközben az újgazdagok monumentális giccsépületekkel öltöztetik fel városainkat és falvainkat. A nagy térséget, parkot igénylõ, amerikai stílust utánzó épületek ott szoronganak-szenvednek, mint a szűk cipõbe nyomorított lábfej. Ez az építészeti kivagyiság elvben nem különb a Slobozia vagy Bánffyhunyad soktornyú, varjakat is elriasztó építkezésétõl.

Sepsiszentgyörgy új középületeinek többsége építészeti szempontból nézve katasztrofális, lesújtó. Egyébként, mondtuk már, itt található a legtöbb Kós-épület. Ha a budapesti állatkertet és a Wekerle-telepet egy épületegyüttesként vesszük lajstromba, akkor több Kós-épületünk van, mint Budapesten. És tessék megnézni a mai városképet. És ehhez hozzáadni azt, hogy ha a diktatúra idején nincs néhány ember — köztük építészek is —, akik nem állnak ki a városközpont megmentéséért, akkor a mi fõterünk is arra a sorsra jutott volna, mint a csíkszeredai. Vagy a bákói és több száz erdélyi meg regáti városé.

De nem csak a középületekkel van gond. Ma már nincs megrendelõ faragott kõ kapulábakra, temetõink képi világa a papok és a gyászolók szeme láttára változik meg ott is, ahol a kõfaragásnak évszázados hagyományai vannak, és ahol látható, megtapogatható, hogy a Perkõ homokkövébõl vagy az Olt menti andezitbõl faragott síremlék, a kapuláb több száz év múltán is szolgál.

Szóval el kellene indítani mifelénk is egy olyan mozgalmat, amilyent Székely Csaba és támogatótársai Pátyon kezdeményeztek, mert a nemzeti identitásra az anyaországban is nagy szükség van, sõt, az ország felének ezután kellene beszereznie. Mi viszont, akiknek a szeme résén ezek az építészeti hagyományok még bemosolyognak, hagyjuk elveszni azt a szépséget is, ami megvan.

Sylvester Lajos







Háromszék, Erdélyi napilap: 2004. február 26.
Faluvilág: Szép házat, szebb szülõföldet!


Sepsikõröspatakon a falugondokat megjelenítõ témakörbõl a község arculatával kapcsolatos megjegyzések egyike a helyi népi építészeti alkotások, a tájházak megmentését, illetve ezek eredeti jellegzetességeinek megõrzését helyezte a beszélgetés fõ sodrába. Ebben elsõsorban Kisgyörgy Zoltán kollégánk a két társtelepülés — Sepsikõröspatak és Kálnok — faluturizmushoz fűzõdõ felvezetése, a két falu építészeti és művelõdéstörténeti örökségének a bemutatása volt vitára biztató, és amint kiderült, az elképzelések vázolásában szerepet kapott a magyarországi Páty községbõl indult, Szép házat, szebb hazát! néven ismert, Székely Csaba nevével jegyzett kezdeményezés is. (Szép házat, szebb szülõföldet!, Háromszék, 4084. szám, 2004. február 11.)

Sepsikõröspataki vendéglátóink ezzel kapcsolatos praktikus megjegyzései, amelyeket a polgármesterek, községi képviselõk, falugazdák és általában a vidéki településekhez kötõdõ értelmiségiek, gazdaemberek, háztulajdonosok figyelmébe ajánlunk, a következõk:

A község vezetõsége, a közbirtokosságok, az erdészet, a háztulajdonosok és mindenki, akinek az építészeti értékek megõrzéséhez köze lehet, támogassa a telektulajdonosokat a házak és gazdasági épületek táji jellegének megõrzésében.

Nagy Enikõ, Sepsikõröspatak művelõdési mindenese a gyergyói medencében szerzett tapasztalatait hozta fel példaként, ahol a községi tanács a tájházak felújításához szükséges faanyagot biztosítja. Mifelénk az itt-ott még meglévõ zsindelytetõzetet palával helyettesítik, a hagyományos léc- vagy deszkakerítést anyagában és stílusában a táji jellegtõl elütõ térelzáró elemekkel cserélik fel, faanyag híján eltűnik a faragott oszlopos tornác, beton- vagy fémvázas szerkezetek váltják fel a faragott kapulábakat.

Ehhez fűzzük hozzá, hogy a támogató — tanács, közbirtokosság stb. — nem tud például zsindelyt biztosítani ugyan, de ennek a tetõfedõ elemnek is fa az alapanyaga. A faanyaggal támogatott fél a megfelelõ arcélű vállalkozásoknál megtalálhatja a módját annak, hogy egyszerű csere vagy cserelánc eredményeként szerezze be a szükséges anyagot. Ezt az igényt a közösségszolgálat elemének kell tekinteni, mert a falu arculatának megõrzése nem csak a porta tulajdonosának érdeke, hanem a település, sõt, esetenként egy nagyobb tájegységé. Az egész világon feljövõben lévõ kultúrturizmust nem lehet úgy Székelyföld felé irányítani, ha ennek éppen székely jellegét hagyjuk elpusztítani. Némely újgazdag hivalkodóan csicsás, tájidegen lakóháza inkább taszítja, mint vonzza a helybélit és az idegent is.

Sepsikõröspatakon konkrét épületeket is megneveztek, amelyeket tájházként kellene felújítani és megõrizni, vagy amelyeknek új rendeltetést kellene találni. Ilyen porta és épület például a Vadas felé esõ falufelsõrészen a Nagy Lajos-féle vízimalom, amelynek a malomkerék kivételével minden belsõ berendezését épségben megõrizték.

A találkozón szó volt arról is, hogy Sepsikõröspatak sajátos adottságai miatt — Sepsiszentgyörgy közelsége, megfelelõ területek és épületek megléte — viszonylag sok vállalkozás telepedett meg a község területén. Ezek többségének jogi bejegyzése máshol történt (Brassó stb.), ott adóznak, de a helyi infrastruktúrát használják és teszik tönkre, közmunkát sem végeznek, sõt, olyan tevékenységek lebonyolítására is pályázatokat nyernek meg, amelyekhez máshonnét szállítják — elnézést a fogalmazásért — "a humán anyagot."

Ezért a jelenségért találkozó résztvevõi súlyosan elmarasztalják a helyi polgármesteri hivatalt.

Sylvester Lajos

Megjegyezni kívánom, hogy téves információ szerint került be a cikkbe, hogy valamely cégcsoport nevében indítottam volna el a programot.






Kiknek a csatlakozását várjuk?

Várjuk néprajzgyűjtõk-,kutatók, építészek, építész-tervezők, nép-, és iparművészek, kézművesek, valamint azok jelentkezését, akik alkalmazzák, vagy alkalmaznák építészeti hagyományainkat ( vályogház-, fa-, és gerendaház-, nád-, és fazsindely tetõ). A program elengedhetetlen részét kell képezze a kert- tervezése építése. Mindazokat várjuk a programba, akik fontosnak tartják, hogy a tájegységre jellemzõ vegetáció felhasználásával alakítsák ki a kert dísz-, és haszon növényzetét.
Várjuk a helyi, egyéni-, és kisvállalkozások jelentkezését, hiszen a program nem monopolhelyzetet kíván teremteni néhány vállalkozás részére, hanem a helyi kivitelezõket emeli, megfelelõ rangra.
A lakosság részérõl azok csatlakozását várjuk, akiknek fontos nemzeti értékeink megóvása, megmentése, felelevenítése a jelen-, és az utókor számára. Azok érdeklõdését várjuk, akik új építkezésüket e program jegyében folytatnák le. Azok érdeklõdését is várjuk, akik családi házuk átalakítását tervezik.
Várjuk az önkormányzatok jelentkezését, mert azon dolgozunk, hogy a programiroda, aktívan közreműködjön a települések helyi építési szabályzatának e szellemben történõ kialakításában, építészi, és néprajzi szempontok figyelembevételével.
Célunk, hogy a program Állami, és Uniós támogatással még kedvezőbb feltételekkel szolgálja az ország szépülését.

Székely Csaba
3300 Eger, Törvényház u. 1.
mobil :06-20 991 2612    06-30 298 6896
e-mail: cs.szekely@gmail.com